Mivel nem lehet a tanácsadóban kérdezni, ide írom be a problémámat, ugyanis
nagyon kétségbe vagyok esve és meg is vagyok rémülve a dologtól!
Tisztelt Doktor Úr!
Körülbelül 2 éve küzdök a problémámmal, bár tudom, kívülállóként talán
nevetséges, hogy küzdelemnek mondom. 2005 januárjában kezdődött, hogy
ekkor még a 12 hónapból 4-ben a menstruációm előtt 9-14 nappal barnás,
néhol vércsíkos folyásom volt egy napig. 2006-ban ez már több hónapban
előfordult, és idén is folytatódott. Ez néha már két napig is tartott. Ez a
folyás volt hogy sötétebb, volt, hogy egészen világosbarna színű volt,
előfordult, hogy a wc-papíron a normál színű folyásba egy kicsi vércsík
keveredett és az is megesett, hogy a folyás véres volt. De soha nem
véreztem ilyenkor igazán, erősen, éppen csak ilyen apró jelek tudatták,
hogy van valami. Három orvosnál is voltam. Az első talált méhszájsebet,
amivel annyira nem foglalkozott, viszont a barnázgatásom hírére azonnal
egészségügyi kaparást javasolt. A második orvos mondta nincs bajom, csak a
stressz, egészséges vagyok, ne parázzak, és ő a méhszájsebet sem látta. A
harmadik orvosom idén januárban lefagyasztotta a méhszájsebem, ami szépen
meggyógyult és a barnázgatásra-vérezgetésre azt mondta, azért nem akar
csinálni egészségügyi kaparást, mert még nem szültem, és valóban, bár 40
éves vagyok, a gyerekről nem szeretnék még lemondani. Minden vizsgálatom
negatív eredménnyel zárult, a vérképem tökéletes, a rákszűrésem mindig
negatív volt, a hüvelyi ultrahang is tökéletesnek mutatott belül, és a
menstruációm is kb. 23-26 napra jön meg szinte pontosan, azért szinte, mert
nem szedek és nem is szedtem soha fogamzásgátlót. A mostani nőgyógyászom
azt javasolja, egyek szójatablettát, szerinte az ösztrogénnel lehet
összefüggésben a dolog. Ennek ellenére én mindig megrémülök, ahányszor
látom a bugyimon a foltot, elmegy az életkedvem, és bevallom, az utóbbi két
évben a szexuális étvágyam is csökkent emiatt, mert folyton erre gondolok,
mi lehet velem. A problémán, gondolom az sem segít, hogy feszült életet
élek a munka miatt és hipochonder is vagyok, bár már kezdem elhinni, nem
halálos a betegségem, mégis nagyon-nagyon zavar!
Kérdésem, valóban nem kell aggódnom ilyen eredmények mellett, hogy valami
súlyos kór támadott meg és ezt csak meg kell szoknom, és így kell leélni az
életemet? Normális dolog, hogy ettől annyira kétségbe vagyok esve, hogy
semmit nem merek csinálni? Csak a méhkaparással lehet ezen segíteni, vagy
azzal sem, az csak egy ellenőrzés?
Köszönöm előre is válaszát!
Linda
főszerk.
Nem regisztrált
Beküldés időpontja 2/7/2007 15:23
Ön a TÁRSALGÓBAN kérdezett.
Kérjük, hogy mellőzze a konkrét (Tisztelt Doktor Úr, Szerkesztő Úr stb.)
megszólítást, ehhez a kérdéshez ugyanis - regisztrált felhasználóként -
bárki hozzászólhat! Ossza meg velünk tapasztalatát, véleményét!
A bejegyzést illető, a közvetlen orvosi vizsgálatot és az online szakorvosi
véleményezést sem helyettesítő SZERKESZTŐI KOMMENTÁR:
A méhnyákahártya (endometrium) ciklikus fejlődése hormonális szabályozás
alatt áll. Ezen a hormonális szabályozáson "csapódhatnak le" a zaklatott, a
helyes preferenciákat nélkülöző életmód stresszfaktorai, pszichés terhei
által indukált (vegetatív) idegrendszeri működési zavarok.
Indokolt esetben ugyan elvégzik a hormonszintek viszgálatát, de amennyiben
Önt orvosai egészségesnek tartják, nincs oka kételkedni ebben, ahogy abban
sem, hogy minden szükséges vizsgálatot elvégeztek ahhoz, hogy a belső nemi
szerveket, ezen belül a méhnyálkahártyát és működését kellőképpen
megítélhessék.
hadita
Nem regisztrált
Beküldés időpontja 5/7/2007 15:47
Köszönöm a választ és elnézést a megszólításért, nem tudtam, itt mi az
elfogadott!
Ennek ellenére a bajom, ami miatt csak nem nyugtat meg a dolog, az az, hogy
eddig 5 orvos ötféle diagnózist állított fel és ötféle megoldást javasolt.
Ebből legdrasztikusabb az volt, hogy méhkaparás, a leglazább egy legyintés,
hogy ne foglalkozzak vele. Ellenben, ami nagyon megzavart, hogy míg az
egyik orvos javasolja a szójatabletta szedését, mondván, alacsony az
ösztrogénszint, de nem kall foglalkozni vele, addig a másik azt mondja,
túl sok az ösztrogén és kevés a progeszteron, ez veszélyes és kezelni kell,
mert mellrákot vagy méhtestrákot okozhat. És ez azért kétségbeejtő, mert
két, egymással szembenlévő véleméynről van szó! Kinek higgyek?
Arról nem is beszélve, ebben a hónapban a menstruációm után már kétszer
volt barnázásom. Egyszer a menszesz utolsó napja utáni 4. napon, másodszor
pedig a menszesz utolsó napja utáni 11. napon. Ez egy hegymászás, tehát
megeröltető mozgás után volt, amikor is kicsit fájt a hasam is felérve a
csúcsra, majd utána vettem észre a barna foltokat a bugyimon.
főszerk.
Nem regisztrált
Beküldés időpontja 9/7/2007 10:54
Ön a TÁRSALGÓBAN kérdezett.
Kérjük, hogy mellőzze a konkrét (Tisztelt Doktor Úr, Szerkesztő Úr stb.)
megszólítást, ehhez a kérdéshez ugyanis - regisztrált felhasználóként -
bárki hozzászólhat! Ossza meg velünk tapasztalatát, véleményét!
A bejegyzést illető, a közvetlen orvosi vizsgálatot és az online szakorvosi
véleményezést sem helyettesítő SZERKESZTŐI VÁLASZ:
Orvosával konzultálva kérheti a hormonszintek vizsgálatát.
Általában az oestrogen áll a háttérben a közti vérzéseket illetően (a
progesteron ellensúlyozó hatása nélkül). Kb. a 40. életévtől gyakrabban
jelentkezik, többnyire ovuláció nélküli ciklusokban fordul elő, utóbbira
hajlamosít többek között az elhízás, a policisztás petefészek stb. A téma
mélységére tekintettel további fejtegetésekbe nem bocsájtkoznék.
A megfelelő progesteron hatás nélküli magas oestrogen szint hosszabb távon
valóban emelheti bizonyos betegségek előfordulásának a kockázatát.
